5.fejezet

Megszeppenve álltam ott a pult előtt. Legszívesebben oda mentem volna hozzá és megvigasztalnám de nem teszem. 
Louis oda sietett a sráchoz és elkezdte a hátát simogatni miközben valamit sutyorgott neki. Eközben a másik négy fiú kiment a konyhából, gondolom úgy érezték, hogy nincs dolguk itt.
-Gyere Jack menjünk mi is, Hazza nem akar megnyugodni és nem is mond semmit.-szólt nekem Louis. Már indultam volna ki mikor egy igen rekedtes hang utánunk szólt.
-Nem mész sehova Jackline, beszélnem kell veled.-mondta Harry görcsbe rándult a gyomrom, s ránéztem.
-Hazz...-kezdte Louis
-Nem fogom bántani csak beszélnem kell  vele.-mondta Harry és kérdőn nézett Louisra, gondolom hogy menjen a többi fiú után. Louis fújtatva vissza lökött-azért finoman.- majd felment az emeletre.
-Gyere ülj le.-mondta Harry feltűnően kedvesen.
Feszülten leültem  vele szembe az asztal másik felére, s vártam hogy megszólaljon. Öt pert néma kínos csend után úgy döntöttem, hogy ideje lenne megszólalnia, ezért megszólítottam.
-Ohm..Harry? Nem akarnál bele kezdeni, mert már fáradt vagyok..-szóltam halkan
-Ja, de bocsi csak gondolkodtam...Nos, először is nagyon sajnálom hogy így megvertelek..csak elborult az agyam, másodszor...huhh..amikor megláttam a láncot a nyakadban..-a hangja elcsuklott és megint elkezdett sírni. Ránéztem a nyakláncra és semmi nem jutott róla eszembe csak az hogy nagyon régóta a nyakamban lóg...- Istenem, Baba, nem emlékszel?-kérdezte majd megölelt. Ez volt az az ölelés amiről rám törtek az emlékek. Egy parkban sétáltunk a 8. születés napom napján mikor előhúzott a zsebéből egy dobozt. Egy barátság nyaklánc volt benne, ő felvette a feketét én pedig a rózsaszínt és megfogadtuk hogy soha nem felejtjük el egymást. Azóta nevezett Babának...rá 6 évre eltűnt, nem keresett, és ez nagyon megviselt.
-Úr isten...te vagy az?-sírtam én is.
-Igen...tudom hogy sokat változtam de...de soha nem felejtettelek el..
-Annyira hiányoztál az életemből..
-Tudom..te is nekem...sajnálom hogy csak úgy eltűntem..de tudod hogy nem szeretek búcsúzkodni..
Ott álltunk a konyha közepén egymást ölelve és csak sírtunk és egymáshoz beszéltünk. Ha valaki ránk nézne biztos megkérdezné, hogy mi mit is csinálunk most pontosan.
Eszembe jutott egy kérdés..de nem tudom hogy kérdezzem Harrytől..de meg kell kérdeznem.
-Ohm... Harry? Kérdezhetek valamit?-kérdeztem félve, hümmögött egyet amit én annak vettem hogy igen, így hát kérdeztem.- Durván fogtok velem bánni?
-Nem..én biztos hogy nem. Viszont azt hogy a srácok mit tesznek veled azt én nem akadályozhatom meg..ugyanis nem én vagyok a főnök...-hadarta, s közben egy könnycsepp gördült ki smaragd színű szeméből. vállamra hajtotta fejét és zokogni kezdett...-...úgy sajnálom Baba.
-Shh...semmi baj..-lassan de biztosan megnyugodott mikor hallottam hogy Harry gyomra korog, kuncognom kellett rajta, de az enyém is jelzett.
-Harry nem eszünk? Utána pedig aludhatnánk..
-Rendben. Lehívom a srácokat és rendelünk valamit...Fiúk..-hangos trappolás és a fiúk már az asztalnál is ültek...-Mit rendeljünk?
-Pizzát-mondta Niall

*****

Kihozták a rendelést és most itt állok a mosogatónál hogy eltakarítsak a fiúk után.Hirtelen két kezet érzek meg a derekamon mitől megugrok..Hátrafordulok és a vasalt hajú fiút látom-azt hiszem Liam.
-Gyere megmutatom a szobádat..
-De még nem végeztem a mosogatással-mondtam
-Azt mondtam gyere.-megfogta a csuklóm és húzott magával az emeletre.Megállt egy ajtó előtt és mondta hogy menjek be. Benyitottam és valami csodálatos látvány fogadott.




-Remélem tetszik.-mondta Liam a tarkójárt vakargatva
-Köszönöm, nagyon tetszik-mondtam mosolyogva
-Örülök neki. Harry rendezte be..A fürdőt ott találod-mutatott egy ajtóra.-Jó éjt.
-Neked is.

*****

Miután lefürödtem befeküdtem a puha ágyba és próbáltam elaludni mikor motoszkálást hallottam. Felültem és pont abban a pillanatban nyitódott a szobám ajtaja. Nagyon megijedtem...
Megláttam egy göndör fejtetőt ami felém közeledik, így hát felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Harry volt csak pár lépésnyire az ágyamtól.
-Harry?Mit csinálsz itt?-kérdeztem suttogva
-Itt aludhatok veled?-kérdezte nagy, kiskutya szemekkel
-Persze-mosolyogtam rá
Befeküdt a hátam mögé és átkarolta a derekamat. Kicsit zavarba voltam de nem zavart mert ismertem Harryt-legalább is egy részét. 
-Jó éjt Baba
-Jó éjt Harry

Harry és Jackline barátság nyaklánc

Jackline szobája:

4. fejezet

Keményen a falnak lökött, oda szorított és folyamatosan pofozott. Ezzel még nem is volt baj de amikor már ököllel folytatta akkor már minden kezdett elsötétedni. Éreztem, hogy itt a vég.
Harry elemelte a kezét az arcomtól és a gyomromra akart mérni egy ütést amikor is kicsapódott a pince ajtaja és Niall rontott be rajta.
-Harry mi a francot csinálsz? Fenn lehet hallani ahogyan sír.-ordított rá Niall
-Le akart ütni.-mondta teljesen nyugodtan, s elengedett. Én egyből a földre csúsztam és keserves zokogásba kezdtem.

                           

-De azt beszéltük nem bántjuk erre te már az első nap szinte félholtra vered. Milyen férfi az, aki meg üt egy nőt?... Nem kell válaszolni, költői kérdés volt... Gyere Jackline felmegyünk. -szegezte a végét nekem.
Felemelt menny asszonyi stílusba és elindult a lépcsőn felfelé. Kicsit megnyugodtam, hogy nem kell lenn a pincébe maradnom de ezzel együtt féltem is a fiúktól.
Amikor felértünk a lakásba Niall valami nappali szerűségbe vitt, s ott letett egy fehér kanapéra.
-Most maradj itt amíg én idehívom a fiúkat, jó? -kérdezte én pedig félve bólintottam.
   Talán öt perc sem telt el de a fiúk körém gyűltek. A jobb oldalamra leült Zayn míg a másik oldalamra Niall, egy másik kanapéra pedig a másik három fiú.
-Nos, akkor a neveinket tudod. - mondta Harry. - Tudnod kell, hogy nem azért raboltunk el téged, hogy az ágyban kihasználjunk hanem azért mert egy nő elkél a háznál. - nyitottam a számat, hogy megkérdezzem miért pont én, de felemelte kezét jelezve, hogy maradjak csöndben . - Hogy miért pont téged kellett elrabolnunk? Mert szép vagy -nagyon is.- ráadásul pincér nőnek dolgozol...vagyis dolgoztál.
Szabályok itt is vannak, mint mindig mindenhol, amit a fiúk fognak veled ismertetni. - fejezte be és ki ment a helyiségből.
-Az első szabály, hogy mindig szót kell fogadnod nekünk és ha kérünk valamit azt teljesíted.- mondta Liam.
-A második, hogy ha kérdezünk valamit akkor válaszolsz érthetően és nem flegmán.-folytatta Louis az utolsó két szót jól kiemelve.
-A harmadik és egyben legfontosabb, hogy soha, mondom SOHA nem próbálsz meg elszökni. - mondta Zayn .
-...és az utolsó pedig, hogy érezd jól magad.- mondta Niall mosolyogva majd a végén rám kacsintott...-...most pedig ha gondoljátok mehetnénk enni.
   Nem tudtam merre kell menni ezért megvártam míg a fiúk felállnak és követtem őket - gondolom - a konyhába. Amikor oda  értünk voltak olyan illedelmesek  hogy félre álltak hogy én mehessek be előbb.        Halványan mégis láthatóan rájuk mosolyogtam köszönet ként.
Beléptem a helyiségbe és körülnézem. Nagyon elegánsan volt berendezve és nagyon tettszett de amikor jobban szétnéztem akkor megláttam az asztalnál valamit ami nagyon nem tetszett...
      Harry sírt...

3.fejezet

Mikor már elfogytak a könnyeim, eldőltem a matracon és a plafont kezdtem el bámulni.Azon gondolkodtam, hogy mi fog történni velem a közeljövőben. Hogy mi fog történni?! Azt nem tudom, viszont azt igen, hogy bármit is kérnek bármit megteszek, annak érdekében, hogy ne essen bántódásom.
Akármennyire is utáltam az apámat, egy dolgot tanultam tőle, az pedig az volt: hogy soha nem szabad ellenkezni mert akkor még nagyobb bajom lesz, és ezt nem akarom...
Gondolkodásomat halk kopogtatás zavarta meg. Minek kopognak ha bezártak?
-Gy-gyere.-szóltam félénken
Az ajtó kinyílt és a göndör hajú srác lépett be rajta, azt hiszem Harry-nek hívják.Ahogy közeledett felém én úgy hátráltam a fal felé, ugyanis amikor bejött azonnal felálltam.
Egyre gyorsabbra vette lépteit így én is sietősen hátráltam egészen addig amíg a fejem nem találkozott a fallal.
Elvigyorodott és hirtelen előttem termett. Belenéztem szemeibe és most nem zöld volt hanem egy sokkal sötétebb árnyalatban pompázott, szinte már fekete volt. Nagyon megijedtem mert amikor apám bántott neki is ilyen sötét volt a szeme, így hát valami kibúvót kerestem Harry teste szoros fogásából.
Gyorsan szétnéztem a "szobában" és a matracom mellett megláttam egy baseball ütőt. Ezzel leüthetném, viszont valahogy el kellett odáig jutnom.
Improvizálj Jackline gyerünk...ezaz...megvan...
-Min gondolkodsz kicsi Jackline?-kérdezte nyájas hangon Harry
-Ha-Harry nagyon fáj a fejem. L-leülhetnénk?-kérdeztem és megerősítés ként megfogtam a fejem és reménykedtem benne, hogy odavezet a matrachoz.
Engedett szoros fogásán és odavezetett a matrachoz. Leült mellém és úgy figyelt, viszont amikor észre vette, hogy ránézek gyorsan elfordította a fejét.
Egy ilyen pillanatban gyorsan felkaptam az ütőt, pont leakartam ütni amikor visszafordította a fejét.
Állkapcsa megfeszült, szemei kikerekedtek és elsötétültek. Az ütőt gyorsan kikapta a kezemből és a falhoz vágta, elém állt és kezemnél fogva felrántott. Kicsit eltolt magától, majd olyat tett amit nem gondoltam, hogy már az első napon meg fogom kapni...
Felpofozott, kétszer is. A keze helye az arcomon égett de mégsem az fájt, hanem a lelkem a megalázottságtól. A szememből elkezdtek folyni az első könnycseppek. Könnyeim alól felnéztem rá hátha mutat az arca valami megbánást vagy hasonlót, de semmi...

                          
-Na mivan?! Most miért bőgsz itt nekem? Magadnak kerested a bajt...-mondta bunkón, majd folytatta-...El kell mondanom, hogy szokj hozzá ha életben akarsz maradni...-fejezte be
Hát igen, valahogy erre számítottam de ami ezután jött arra nem...
         

2. fejezet

A könnyek megállíthatatlanul folytak végig arcomon miközben azon gondolkodtam, hogy mit akar tenni, de miért gondolkozzak ha úgyis tudom, hogy elrabol.
A göndör hajú srác közelebb jött, erősen megszorította a karom majd így szólt:
-Ha együtt működsz meglátod, hogy élvezni fogod.-mondta olyan hangon hogy kirázott tőle a hideg. Teljesen lesokkolódtam, és ő ezt ki is használta, ugyanis gyorsan kinyitotta a kocsi ajtaját és belökött rajta.Elég szerencsétlenül estem be mert valakinek az ölébe fejjel sikerült belekerülnöm. Felnéztem és a fekete hajú punk srác volt, rám nézett és kajánul elvigyorodott.
Szétnéztem az autóban és akkor vettem észre, hogy a többi punk is itt van. A göndör hajú is beugrott a kocsiba és becsapta az ajtót, leült a helyére és az ölébe akart akart húzni viszont én nem mozdultam csak sikítoztam és rugdostam.
A többieket nagyon idegesíthette a kiborulásom a fejükről ítélve, de mégsem szólaltak meg. Kivéve a vasalt, barna hajú srácot mert ő nem a legkedvesebben szólt:
-Fogd már be ribanc! Mert ha nem olyat teszek a szádba amitől garantálom, hogy befogod.-kiabálta
-Nem!Nem és nem!-sikítottam tovább
A Göndör valahonnan előszedett egy guriga ragasztót és betapasztotta a számat.
-Na ha befogtad akkor kezdeném.-mondta a fekete hajú-...Én vagyok Zayn, a szőke az Niall, a göndör az Harry, aki vezet és répát eszik ő Louis és a vasalt hajú pedig Liam.-magyarázta Zayn
Az autó megállt egy elhagyatottnak kinéző de mégis szép és nagy háznál. Harry kiszállt és húzott magával engem is, de olyan nagy erővel, hogy a földön kötöttem ki, ami nem volt túl szerencsés mert ősszel igen sáros tud lenni a járda.
Ahogy ott ültem a sárban rám tört minden emlék a múltból. Nem az volt a rossz és fájdalmas amit az apám tett, hanem az hogy ez elölről fog kezdődni.
A kezemmel szorosan öleltem a térdeimet magamhoz és keservesen zokogtam.Féltem.
Nagyon féltem hogy megint eljön a rossz időszak.
-Na, álljál már fel és gyere!-szólt mérgesen Liam
-Nem!-kiabáltam sírva
-Ha te nem jössz akkor viszlek én!- mondta ismét Liam
Leguggolt, hogy egy szintben legyen velem, majd a felemelt menyasszonyi stílusba.
Bementünk a házba és már készültem kiszállni kezeiből mikor megállt egy ajtó előtt. Kinyitotta az ajtót és egy lépcsőn elindult lefelé. Pincébe visz.... Nagyon utálom a pincéket, mikor apám részeg volt sokszor levitt a mi pincénkbe és ott marasztalt egy ideig. Most is sokáig kell oda lenn lennem? Nem tudom, de azt hogy félek azt igen. Mondhatom nagyon jó...
-Ne!Kérlek!Bármit csak ezt ne, kérlek:-könyörögtem sírva
-Bocsi tubicám de nem én parancsolok...- mondta gúnyosan miközben letett a pincében elhelyezett matracra
-...sajnos.-fejezte be szúrós szemekkel. Majd kiment.
A falnak dőlve felhúztam a térdemet és sírva fakadtam.
Csak sírtam és azon gondolkodtam, hogy kik ők és mit akarnak tőlem. Ám ez nem tartott sokáig mert a sok sírás az álmok világába röptetett, ahol nem is akár milyet álmodtam...
   
                                                       

1.fejezet

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Sietve felöltöztem és a hajamat egy laza kontyba kötöttem. Reggelire ettem egy sajtos-sonkás szendvicset és megittam egy bögre teát. A reggeli után a táskámba betettem a szükséges dolgokat és már indultam is a munkahelyemre-persze miután bezártam magam után az ajtót. Gyalog mentem mint mindig , 2 okból is, nem volt kocsim meg a kávézó amiben dolgozok nincs is messze a házamtól.Kezdés előtt 5 perccel értem be.
Felvettem a kötényemet, elővettem egy jegyzetfüzetet és egy tollat és már indultam is felvenni a rendeléseket. Már a harmadik asztalhoz mentem mikor megszólalt az ajtó felett a kis csengő, ami azt jelezte, hogy jött valaki. Odapillantottam és megláttam 5 agyontetovált srácot akik velem egy korúnak néztek ki. Akaratlanul is de végig néztem rajtuk egytől-egyig. Mire a göndör hajúhoz ért tekintetem akkor a srác pimaszul rám kacsintott mire fintorodva elfordultam. Talán még szimpatikus is lenne ha nem lenne rajta ez a sok tetkó. Elindultam a pult mögé, hogy elkészítsem azt amit kértek. Arra eszméltem fel, hogy munkatársnőm bökdösi az oldalam.


                                            

-Mi az?-kérdeztem

-Azok ott végig téged bámulnak.- mondta kicsit unottan. Arra néztem amerre mutatott, de bár ne tettem volna mert egyből szembetalálkozott az én szempárom  egy smaragdzöld szempárral. Jobban megnézem a szempár tulajdonosát és ugyanaz a srác volt aki az elején rám kacsintott.  Ahogy észrevette, hogy őt figyelem megint rám kacsintott, mire egy szemforgatással elfordultam.
   Nagy nehezen véget ért a műszakom. Nehéz volt úgy a munkámra figyelni, hogy közben 5 tetovált "gyerek" hangos nevetgélését kell hallgatni. Zárás előtt fél órával szerencsére már elmentek.Levettem a kötényemet és vettem a táskámat.Mielőtt kiléptem az ajtón elköszöntem a főnökasszonytól.
Még volt egy kis idő mielőtt bezárt volna kedvenc butikom. Bementem, vettem egy jó pár cuccot. Amikor kiléptem az ajtón észrevettem, hogy már besötétedett. Ahogy elindultam azt éreztem mintha valaki követne. Féltem, féltem hátranézni viszont meg kellett tennem ahhoz, hogy tudjam ki követ. Megfordultam és egy ismeretlen pasas közeledett felém, gyorsan meg akartam fordulni, de a pasas elkapta a karom és magához húzott.
-Ne olyan gyorsan kislány!-mondta kicsit mérgesen-...és most szépen velem jössz.
Erre a mondatra még a vér is megfagyott ereimben, nagyon megijedtem. Elkezdett ráncigálni nem is foglalkozva azzal, hogy az nekem mennyire rosszul esik, s közben a könnyeim megállíthatatlanul folynak. Egy sikátorhoz értünk mikor valaki leütötte. Hirtelen megijedtem de meg is nyugodtam mert tudtam, hogy nincs már veszély. Letöröltem könnyeimet és megnéztem, hogy ki intézte el a támadómat és nagyon meglepődtem mert a göndör hajú srác volt a kávézóból.
Mit keres ő itt?Miért segített?
Ilyen kérdések kavarogtak a fejemben mikor megszólalt:
-Szia Gyönyörű...-a zöld szemei hirtelen lettek feketék mikor újra megszólalt
-...Gyere velem, elviszlek.- mondta és elkezdett húzni egy fekete furgon felé-ami gondolom az övé.
Mikor feleszméltem hogy mire is készül eleredtek a könnyeim és muszáj voltam megszólalni- ami csak remegő hangon sikerült.:
-M-mit a-akarsz?-kérdeztem
-Ó, ha te azt tudnád...

                     

Bevezető

Helló. A nevem Jackline More, 19 éves lány. Londonban élek egyedül mert 18 éves koromban elszöktem otthonról-New Yorkban- az apám bántalmazási elől. Sajnáltam, hogy anyát ott kellett hagynom, de már nem bírtam, a bátyám pedig már évekkel ezelőtt elszökött. Azóta megszakadt minden kapcsolatom vele. Nagyon nehezen sikerült ennyi évet kihevernem, de ez alatt az egy év alatt minden a rendes kerék vágásba állt. Bár már minden ilyen bántalmazástól biztonságban vagyok,mégis félek,hogy egyszer ez egy fordulattal elölről fog kezdődni biztosan tudok, az pedig az hogy: Félek....