2015. november 17., kedd

5.fejezet

Megszeppenve álltam ott a pult előtt. Legszívesebben oda mentem volna hozzá és megvigasztalnám de nem teszem. 
Louis oda sietett a sráchoz és elkezdte a hátát simogatni miközben valamit sutyorgott neki. Eközben a másik négy fiú kiment a konyhából, gondolom úgy érezték, hogy nincs dolguk itt.
-Gyere Jack menjünk mi is, Hazza nem akar megnyugodni és nem is mond semmit.-szólt nekem Louis. Már indultam volna ki mikor egy igen rekedtes hang utánunk szólt.
-Nem mész sehova Jackline, beszélnem kell veled.-mondta Harry görcsbe rándult a gyomrom, s ránéztem.
-Hazz...-kezdte Louis
-Nem fogom bántani csak beszélnem kell  vele.-mondta Harry és kérdőn nézett Louisra, gondolom hogy menjen a többi fiú után. Louis fújtatva vissza lökött-azért finoman.- majd felment az emeletre.
-Gyere ülj le.-mondta Harry feltűnően kedvesen.
Feszülten leültem  vele szembe az asztal másik felére, s vártam hogy megszólaljon. Öt pert néma kínos csend után úgy döntöttem, hogy ideje lenne megszólalnia, ezért megszólítottam.
-Ohm..Harry? Nem akarnál bele kezdeni, mert már fáradt vagyok..-szóltam halkan
-Ja, de bocsi csak gondolkodtam...Nos, először is nagyon sajnálom hogy így megvertelek..csak elborult az agyam, másodszor...huhh..amikor megláttam a láncot a nyakadban..-a hangja elcsuklott és megint elkezdett sírni. Ránéztem a nyakláncra és semmi nem jutott róla eszembe csak az hogy nagyon régóta a nyakamban lóg...- Istenem, Baba, nem emlékszel?-kérdezte majd megölelt. Ez volt az az ölelés amiről rám törtek az emlékek. Egy parkban sétáltunk a 8. születés napom napján mikor előhúzott a zsebéből egy dobozt. Egy barátság nyaklánc volt benne, ő felvette a feketét én pedig a rózsaszínt és megfogadtuk hogy soha nem felejtjük el egymást. Azóta nevezett Babának...rá 6 évre eltűnt, nem keresett, és ez nagyon megviselt.
-Úr isten...te vagy az?-sírtam én is.
-Igen...tudom hogy sokat változtam de...de soha nem felejtettelek el..
-Annyira hiányoztál az életemből..
-Tudom..te is nekem...sajnálom hogy csak úgy eltűntem..de tudod hogy nem szeretek búcsúzkodni..
Ott álltunk a konyha közepén egymást ölelve és csak sírtunk és egymáshoz beszéltünk. Ha valaki ránk nézne biztos megkérdezné, hogy mi mit is csinálunk most pontosan.
Eszembe jutott egy kérdés..de nem tudom hogy kérdezzem Harrytől..de meg kell kérdeznem.
-Ohm... Harry? Kérdezhetek valamit?-kérdeztem félve, hümmögött egyet amit én annak vettem hogy igen, így hát kérdeztem.- Durván fogtok velem bánni?
-Nem..én biztos hogy nem. Viszont azt hogy a srácok mit tesznek veled azt én nem akadályozhatom meg..ugyanis nem én vagyok a főnök...-hadarta, s közben egy könnycsepp gördült ki smaragd színű szeméből. vállamra hajtotta fejét és zokogni kezdett...-...úgy sajnálom Baba.
-Shh...semmi baj..-lassan de biztosan megnyugodott mikor hallottam hogy Harry gyomra korog, kuncognom kellett rajta, de az enyém is jelzett.
-Harry nem eszünk? Utána pedig aludhatnánk..
-Rendben. Lehívom a srácokat és rendelünk valamit...Fiúk..-hangos trappolás és a fiúk már az asztalnál is ültek...-Mit rendeljünk?
-Pizzát-mondta Niall

*****

Kihozták a rendelést és most itt állok a mosogatónál hogy eltakarítsak a fiúk után.Hirtelen két kezet érzek meg a derekamon mitől megugrok..Hátrafordulok és a vasalt hajú fiút látom-azt hiszem Liam.
-Gyere megmutatom a szobádat..
-De még nem végeztem a mosogatással-mondtam
-Azt mondtam gyere.-megfogta a csuklóm és húzott magával az emeletre.Megállt egy ajtó előtt és mondta hogy menjek be. Benyitottam és valami csodálatos látvány fogadott.




-Remélem tetszik.-mondta Liam a tarkójárt vakargatva
-Köszönöm, nagyon tetszik-mondtam mosolyogva
-Örülök neki. Harry rendezte be..A fürdőt ott találod-mutatott egy ajtóra.-Jó éjt.
-Neked is.

*****

Miután lefürödtem befeküdtem a puha ágyba és próbáltam elaludni mikor motoszkálást hallottam. Felültem és pont abban a pillanatban nyitódott a szobám ajtaja. Nagyon megijedtem...
Megláttam egy göndör fejtetőt ami felém közeledik, így hát felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Harry volt csak pár lépésnyire az ágyamtól.
-Harry?Mit csinálsz itt?-kérdeztem suttogva
-Itt aludhatok veled?-kérdezte nagy, kiskutya szemekkel
-Persze-mosolyogtam rá
Befeküdt a hátam mögé és átkarolta a derekamat. Kicsit zavarba voltam de nem zavart mert ismertem Harryt-legalább is egy részét. 
-Jó éjt Baba
-Jó éjt Harry

Harry és Jackline barátság nyaklánc
Jackline szobája:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése