1.fejezet

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Sietve felöltöztem és a hajamat egy laza kontyba kötöttem. Reggelire ettem egy sajtos-sonkás szendvicset és megittam egy bögre teát. A reggeli után a táskámba betettem a szükséges dolgokat és már indultam is a munkahelyemre-persze miután bezártam magam után az ajtót. Gyalog mentem mint mindig , 2 okból is, nem volt kocsim meg a kávézó amiben dolgozok nincs is messze a házamtól.Kezdés előtt 5 perccel értem be.
Felvettem a kötényemet, elővettem egy jegyzetfüzetet és egy tollat és már indultam is felvenni a rendeléseket. Már a harmadik asztalhoz mentem mikor megszólalt az ajtó felett a kis csengő, ami azt jelezte, hogy jött valaki. Odapillantottam és megláttam 5 agyontetovált srácot akik velem egy korúnak néztek ki. Akaratlanul is de végig néztem rajtuk egytől-egyig. Mire a göndör hajúhoz ért tekintetem akkor a srác pimaszul rám kacsintott mire fintorodva elfordultam. Talán még szimpatikus is lenne ha nem lenne rajta ez a sok tetkó. Elindultam a pult mögé, hogy elkészítsem azt amit kértek. Arra eszméltem fel, hogy munkatársnőm bökdösi az oldalam.


                                            

-Mi az?-kérdeztem

-Azok ott végig téged bámulnak.- mondta kicsit unottan. Arra néztem amerre mutatott, de bár ne tettem volna mert egyből szembetalálkozott az én szempárom  egy smaragdzöld szempárral. Jobban megnézem a szempár tulajdonosát és ugyanaz a srác volt aki az elején rám kacsintott.  Ahogy észrevette, hogy őt figyelem megint rám kacsintott, mire egy szemforgatással elfordultam.
   Nagy nehezen véget ért a műszakom. Nehéz volt úgy a munkámra figyelni, hogy közben 5 tetovált "gyerek" hangos nevetgélését kell hallgatni. Zárás előtt fél órával szerencsére már elmentek.Levettem a kötényemet és vettem a táskámat.Mielőtt kiléptem az ajtón elköszöntem a főnökasszonytól.
Még volt egy kis idő mielőtt bezárt volna kedvenc butikom. Bementem, vettem egy jó pár cuccot. Amikor kiléptem az ajtón észrevettem, hogy már besötétedett. Ahogy elindultam azt éreztem mintha valaki követne. Féltem, féltem hátranézni viszont meg kellett tennem ahhoz, hogy tudjam ki követ. Megfordultam és egy ismeretlen pasas közeledett felém, gyorsan meg akartam fordulni, de a pasas elkapta a karom és magához húzott.
-Ne olyan gyorsan kislány!-mondta kicsit mérgesen-...és most szépen velem jössz.
Erre a mondatra még a vér is megfagyott ereimben, nagyon megijedtem. Elkezdett ráncigálni nem is foglalkozva azzal, hogy az nekem mennyire rosszul esik, s közben a könnyeim megállíthatatlanul folynak. Egy sikátorhoz értünk mikor valaki leütötte. Hirtelen megijedtem de meg is nyugodtam mert tudtam, hogy nincs már veszély. Letöröltem könnyeimet és megnéztem, hogy ki intézte el a támadómat és nagyon meglepődtem mert a göndör hajú srác volt a kávézóból.
Mit keres ő itt?Miért segített?
Ilyen kérdések kavarogtak a fejemben mikor megszólalt:
-Szia Gyönyörű...-a zöld szemei hirtelen lettek feketék mikor újra megszólalt
-...Gyere velem, elviszlek.- mondta és elkezdett húzni egy fekete furgon felé-ami gondolom az övé.
Mikor feleszméltem hogy mire is készül eleredtek a könnyeim és muszáj voltam megszólalni- ami csak remegő hangon sikerült.:
-M-mit a-akarsz?-kérdeztem
-Ó, ha te azt tudnád...