A göndör hajú srác közelebb jött, erősen megszorította a karom majd így szólt:
-Ha együtt működsz meglátod, hogy élvezni fogod.-mondta olyan hangon hogy kirázott tőle a hideg. Teljesen lesokkolódtam, és ő ezt ki is használta, ugyanis gyorsan kinyitotta a kocsi ajtaját és belökött rajta.Elég szerencsétlenül estem be mert valakinek az ölébe fejjel sikerült belekerülnöm. Felnéztem és a fekete hajú punk srác volt, rám nézett és kajánul elvigyorodott.
Szétnéztem az autóban és akkor vettem észre, hogy a többi punk is itt van. A göndör hajú is beugrott a kocsiba és becsapta az ajtót, leült a helyére és az ölébe akart akart húzni viszont én nem mozdultam csak sikítoztam és rugdostam.
A többieket nagyon idegesíthette a kiborulásom a fejükről ítélve, de mégsem szólaltak meg. Kivéve a vasalt, barna hajú srácot mert ő nem a legkedvesebben szólt:
-Fogd már be ribanc! Mert ha nem olyat teszek a szádba amitől garantálom, hogy befogod.-kiabálta
-Nem!Nem és nem!-sikítottam tovább
A Göndör valahonnan előszedett egy guriga ragasztót és betapasztotta a számat.
-Na ha befogtad akkor kezdeném.-mondta a fekete hajú-...Én vagyok Zayn, a szőke az Niall, a göndör az Harry, aki vezet és répát eszik ő Louis és a vasalt hajú pedig Liam.-magyarázta Zayn
Az autó megállt egy elhagyatottnak kinéző de mégis szép és nagy háznál. Harry kiszállt és húzott magával engem is, de olyan nagy erővel, hogy a földön kötöttem ki, ami nem volt túl szerencsés mert ősszel igen sáros tud lenni a járda.
Ahogy ott ültem a sárban rám tört minden emlék a múltból. Nem az volt a rossz és fájdalmas amit az apám tett, hanem az hogy ez elölről fog kezdődni.
A kezemmel szorosan öleltem a térdeimet magamhoz és keservesen zokogtam.Féltem.
Nagyon féltem hogy megint eljön a rossz időszak.
-Na, álljál már fel és gyere!-szólt mérgesen Liam
-Nem!-kiabáltam sírva
-Ha te nem jössz akkor viszlek én!- mondta ismét Liam
Leguggolt, hogy egy szintben legyen velem, majd a felemelt menyasszonyi stílusba.
Bementünk a házba és már készültem kiszállni kezeiből mikor megállt egy ajtó előtt. Kinyitotta az ajtót és egy lépcsőn elindult lefelé. Pincébe visz.... Nagyon utálom a pincéket, mikor apám részeg volt sokszor levitt a mi pincénkbe és ott marasztalt egy ideig. Most is sokáig kell oda lenn lennem? Nem tudom, de azt hogy félek azt igen. Mondhatom nagyon jó...
-Ne!Kérlek!Bármit csak ezt ne, kérlek:-könyörögtem sírva
-Bocsi tubicám de nem én parancsolok...- mondta gúnyosan miközben letett a pincében elhelyezett matracra
-...sajnos.-fejezte be szúrós szemekkel. Majd kiment.
A falnak dőlve felhúztam a térdemet és sírva fakadtam.
Csak sírtam és azon gondolkodtam, hogy kik ők és mit akarnak tőlem. Ám ez nem tartott sokáig mert a sok sírás az álmok világába röptetett, ahol nem is akár milyet álmodtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése