Akármennyire is utáltam az apámat, egy dolgot tanultam tőle, az pedig az volt: hogy soha nem szabad ellenkezni mert akkor még nagyobb bajom lesz, és ezt nem akarom...
Gondolkodásomat halk kopogtatás zavarta meg. Minek kopognak ha bezártak?
-Gy-gyere.-szóltam félénken
Az ajtó kinyílt és a göndör hajú srác lépett be rajta, azt hiszem Harry-nek hívják.Ahogy közeledett felém én úgy hátráltam a fal felé, ugyanis amikor bejött azonnal felálltam.
Egyre gyorsabbra vette lépteit így én is sietősen hátráltam egészen addig amíg a fejem nem találkozott a fallal.
Elvigyorodott és hirtelen előttem termett. Belenéztem szemeibe és most nem zöld volt hanem egy sokkal sötétebb árnyalatban pompázott, szinte már fekete volt. Nagyon megijedtem mert amikor apám bántott neki is ilyen sötét volt a szeme, így hát valami kibúvót kerestem Harry teste szoros fogásából.
Gyorsan szétnéztem a "szobában" és a matracom mellett megláttam egy baseball ütőt. Ezzel leüthetném, viszont valahogy el kellett odáig jutnom.
Improvizálj Jackline gyerünk...ezaz...megvan...
-Min gondolkodsz kicsi Jackline?-kérdezte nyájas hangon Harry
-Ha-Harry nagyon fáj a fejem. L-leülhetnénk?-kérdeztem és megerősítés ként megfogtam a fejem és reménykedtem benne, hogy odavezet a matrachoz.
Engedett szoros fogásán és odavezetett a matrachoz. Leült mellém és úgy figyelt, viszont amikor észre vette, hogy ránézek gyorsan elfordította a fejét.
Egy ilyen pillanatban gyorsan felkaptam az ütőt, pont leakartam ütni amikor visszafordította a fejét.
Állkapcsa megfeszült, szemei kikerekedtek és elsötétültek. Az ütőt gyorsan kikapta a kezemből és a falhoz vágta, elém állt és kezemnél fogva felrántott. Kicsit eltolt magától, majd olyat tett amit nem gondoltam, hogy már az első napon meg fogom kapni...
Felpofozott, kétszer is. A keze helye az arcomon égett de mégsem az fájt, hanem a lelkem a megalázottságtól. A szememből elkezdtek folyni az első könnycseppek. Könnyeim alól felnéztem rá hátha mutat az arca valami megbánást vagy hasonlót, de semmi...
-Na mivan?! Most miért bőgsz itt nekem? Magadnak kerested a bajt...-mondta bunkón, majd folytatta-...El kell mondanom, hogy szokj hozzá ha életben akarsz maradni...-fejezte be
Hát igen, valahogy erre számítottam de ami ezután jött arra nem...
Szia! Kérted, hogy írjak kritikát, úgyhogy írok :)
VálaszTörlésAmi legelsőnek feltűnt az az, hogy nagyon rövid fejezeteket írsz :) Egy fejezet a Word-ben minimum 1000 szó legyen, különben az olvasók hamar elpártolnak :/
A design nagyon szép, bár fejlécbe belelóg a legfelső bejegyzés. A színek passzolnak, aranyos hatást kelt, a chat is rendben van :)
Sajnáltam, hogy nincsen fülszöveg, az az egyik legfontosabb eleme az egész blognak, elvégre a kinézet után az erre tévedő ember ezt veszi elsőnek a nagyítója alá, erről dönti el, elolvassa-e a történetet :)
Na, térjünk rá a történetre. Előre leszögezem, hogy kifejeztetten utálom az 1D ff-eket, hiába vagyok nagy directioner, nem szeretem, amikor a történetbe bábuként rángatják őket. Öröm volt látni, hogy helyesírás ügyileg rendben vagy, sehol nem találtam hibát. A fogalmazásod úgy ahogy rendben van, csak kérlek kerüld a tőmondatokat, (az ilyen "Lementem reggelizni. Reggeli után elmentem dolgozni" ) mert hosszútávon nagyon szörnyű tud lenni, én is beleestem ebbe a hibába, ilyenkor ajánlatos, hogy moss össze annyit, amennyit csak tudsz.
A történet maga már kissé untatott, de hát könyörgöm, még csak három fejezet van fent, bizonyára be fognak indulni az események, és majd fejlődni is fogsz.
Hiányolom itt-ott a pontosabb leírásokat, így csak árnyékok mozognak árnyékos helyen :(
Remélem nem bántottalak meg, csak segíteni akartam :)
Szia Petra. Igazad van hogy kértem a kritikádat és nagyon szépen köszönöm. A design-t nem én terveztem de nekem így is tetszik.:) Nos hát kicsit megérintett hogy ennyi hibát találtál benne de nem veszem magamra hanem inkább tanulok belőle. Igen sokkal eseménydúsabb lesz a közeljövőben és épp az imént mondtam anyunak hogy milyen rövidek a részek és ő is mondta hogy használjak Word-ot. De nekem az valahogy nem tetszik. Nem sértettél meg mert én sem lehetek tökéletes sem történet írásban sem semmiben, és építő kritika az mindig kell.
VálaszTörlésKöszönöm szépen a segítségedet. Puszil: Edina